Zsetonok és bárcák
A Zsetongaléria képanyaga

A galéria elsősoran magyar illetve magyar vonatkozású - fémből vagy műanyagból készített - bárcák és zsetonok bemutatására specializálódott. Külföldi érmékről készített képeket és információkat csak kivételes esetben, és csak ideiglenesen jelenít meg!

Durva meghatározás szerint bárcának illetve zsetonnak nevezhetjük, a mindenkori törvényes állami fizetőeszköztől eltérő érem- illetve bankjegyszerű - tárgyakat.
sg0010.jpgA zsetonok és a bárcák közötti lényeges elétérés, hogy a zsetonok felhasználásuk során semmilyen, a törvényes fizetőeszközben kifejezhető pénzbeli értékkel nem rendelkeznek. Ilyenek lehetnek pl. a játékpénzek, a gyakran reklámcélokat szolgáló szerencsepénzek illetve valamilyen rendezvények alkalmi kiadványai is.

A bárcák kialakulása

A történelem során kialakult jobbágyrendszerben a paraszt földhasználatára szigorú szabályok vonatkoztak. A hűbéresi rendszerben a kiosztott föld használatáért cserébe robottal - az uraság földjén végzendő ingyenmunkával - tartozott a hűbérúrnak. A kiosztott földterület nagyságának arányában egy "egytelkes" jobbágy esetében ez évi 52 nap (hetente egy nap) igás- vagy 104 nap kézirobotot jelentett! Az elvégzett munkát a birtok intézője ellenőrízte és jegyezte fel, amely sok visszaélésre adott lehetőséget.
A bárcák tömeges megjelenése Mária Terézia urbárium-rendeletével (1767) veszi kezdetét. A gyakori lázongások elkerülése végett a rendeletben pontosan szabályozták a munka mennyiségének arányát a jobbágy által használt terület nagyságával arányosan. "Minden egész Helyes Jobbágy köteles lészen maga földes Urának minden Héten egy Napot Nap-Kelettül Nap-Nyugodtik szolgálni."
Az írástudatlan jobbágy kötelezően előírt munkájánák igazolására szolgáltak az ebben az időben megjelenő - a bárcák klasszikus típusai közé sorolható - robotbárcák.

A robotbárcák

A hűbérbírtok földjein elvégzendő munka fajtája két féle lehetett: kézi- és igásrobot.
A kézirobot, mint neve is utal rá, kézzel gyalogosan elvégezhető munkát jelentett. (Kaszálás, gyűjtés, stb.) Az igásrobot többnyire ökörrel, bivallyal - ha volt a jobbágynak - lóval elvégezhető munkákat jelentette. (Szántás, fuvarozás, stb.) A kétféle munka elszámolása is más volt. Általában az igásrobotot két napi kézirobotnak számítottak be, ennek következtében kétféle robotbárca alakult ki.

A bárcákon megjelenő kézfej vagy emberi kar utalt a kézi munkára, míg az igás munkát pl. egy kerék esetleg egy ló képe jelképezte. A német nyelvű felíratokat viselő bárcákon gyakran találkozhatunk az "F" (Fuss - láb, azaz gyalogos) illetve a "Z" (Zug - húzás, vonás azaz igás) jelzésekkel. Gyakran az érme alakja is utalhatott a bárca típusára. A háromszög vagy a kerek forma a kézirobotra, míg a négyszögletes alak az igásrobotra utalt.

A robotbárcáknak nem csak az elvégzett munka típusát, hanem mennyiségét is ki kellett fejeznie! Mindkét bárcatípus esetében változatos megoldásokkal találkozhatunk. Legegyszerűbb megoldás az elvégzett munka mennyiségének jelölésére a számjegyek alakalmazása volt. Legkézenfekfőbb jelölések az 1/4, 1/2, 3/4 és 1 értékek voltak, de ettől eltérő számsorok is előfordultak! (1/4, 2/4, 3/4 és 1) A mennyiség igazolásának másik módja a bárcák darabolása volt. Az elfelezett érme fél napi munkát jelentett, de a negyed- illetve háromnegyed napi munkák igazolására - pl. kör alakú érmék esetében - ezt a módszert már nem alkalmazták.
Négyszögletes lapkából készült bárcák esetében az ép sarkok száma utalhatott az elvégzett munka mennyiségére. A ruházat védelme érdekében ezen érmék sarkait már eleve lekerekítették illetve kissé megvágták. A nagyobb lemettszések viszon a munka mennyiségére utaltak! Pl.: egy levágott sarok 1/4 napnyival kevesebb elvégzett munkát jelentett!
(folyt. köv.)

Megosztás a Facebook-on

Forrás: -